szomoruedina lettem

Szegény Nemecsek Ernő lelke összetört, miután a gittegylet csupa kisbetűvel írta le nevét s tessék: itt állok önként vállalt kisbetűségem első napján. Blogger lettem. ( a két g-ben nem vagyok biztos). Dúl a nyár, minden arc fényes – vagy ahogy Jucus mondaná: fínnyes – és minden erőfeszítésem ellenére sem tudok magasabb eszmére gondolni ma, mint a pénz. Azt hiszem, ma volt részem az első igazán komoly no nem halál-, hanem életközeli élményben, éppen a pénz miatt. Mondhatnátok, jókor, itt vagyok mingyárt 30. Csigaházat vennék a nyakamba, de érdekes, ezt rajtam és Anyukán és Apukán és Andrison és Mamán kivül látszólag senki sem akarja. Elősegíteni sem. Igen, lakásvásárlás. Nem, nincs rá meg a pénz. Igen, kétségbe vagyok esve. Nem, nem adom fel és csak azért is dörzsölt leszek, és smekker és az ingatlanpiac szakértője. És végezetül még egy nem. Nem, ez utóbbi kijelentést ( a smekkerest) én magam sem hiszem el.