Szegény gazdagok

Szombat reggel ébredés 6-kor, rövid, de annál eredménytelenebb séta a ,,birtokon”, ahol a területet jelölő cölöpöket csak elvétve találtuk meg, de legalább térdig áztattuk a lábunkat a harmatos, őserdőt idéző gazban. A család fel akarta mérni az eladásra váró gyümölcsös és négy (4 db.) erdőben álló fa állapotát, és miután lelkesen győzködtük egymást arról, hogy hát már milyen bolondok is az emberek, akik olvassák a hírdetést és nem rohamoznak meg bennünket ötpercenként vásárlási szándékukkal, töretlen proli méltósággal vonultunk ki Pályiba. Ebből több előny is származott, fontossági sorrendben a következőek: találkoztam Mamával, leégtem, leégés közben paszulyt és borsót szedtem, jelenleg pedig azt várom, hogy az égett bőr barnára váltson. Addig is, ha lehet láb- és kézujjakon aludnék, az intimitás teljes kizárásával.

Ja, szombat. Jó hír a váradi lokálpatriótáknak, persze lehet, hogy rajtam kivül már mindenki tudta: újból megnyitották a hajdani Várad vendéglő teraszát (Gradina de vara Oradea). Most Gradina de vara Kokoon néven fut és még nem jöttem rá, van-e valami köze a Kokoon teázóhoz, de a lényeg, hogy megnyílt. A túlnyomórészt hársakkal árnyékolt terasz nyújtja szerintem Várad egyik legelbűvölőbb utcaképét. Ha a Sétáló utcához legközelebb eső asztalnál foglasz helyet egyrészt beláthatod a Fő utcát, egészen az Ady sarkáig, beleértve a Bazár épületét is, és a fennmaradó látószögbe a Színház, az Astoria (Emke) és egy kevés Transilvania (Pannónia) vendéglő is befér. Szemet nyugtató zsúfoltság. Persze csak éjfélig, mert akkor már szinte kézenfogva vezetett volna ki a személyzet: ,,ultimá komándö”.

No. Ez a bejegyzés most pontosan olyan kaotikus és álmatag lett, mint a hétvége, úgyhogy végső soron elégedett vagyok vele. Holnap harcba megyek, tárgyalni és alkudni ingatlanpiacos harcosokkal. Ha elesek, a síromra sárga virágot hozzatok.