Al Di Meola, divatbemutató, Adevărul ésatöbbi

Azt hiszem, amint sikerül rájönnöm hogyan sorolom be a írásokat kategóriákba, ötperces és sokperces írásokra osztom a mondanivalómat, függetlenül a tartalomtól. Azért, hogy érthető legyen, egyes beírások miért teljesebbek, mások pedig csak hevenyészettek. Miért Al Di Meola? Mert most éppen őt hallgatom…és igyekezve valahogy kikerülni a pátoszos hangvételt, hát barátom, ezt a zenét hallgatva tényleg van egyetemesség a világon. Mert ez a zene nem sugall sem Amerikát, sem Romániát, sem nosztalgikus múltat, sem modern jelent. Ez a zene úgy ölel körül, hogy nem jut eszedbe sem a szocreál blokklakásod, sem a tanti floricas szomszédod, sem a kibanizott, kigürcölt évi egyhetes szabadságod, sem a még vágyakozás szintjére sem felkerülő álmodozás a VILÁGRÓL, országokról, amelyeket nagyon őszinte pillanataidban tudod, hogy nem fogsz látni. Ez a zene elhiteti veled, hogy nem a 200 eurós lakbéred, banki részleted vagy a noném ruhád/parfümöd/iskolád/munkád/barátod lehet csak konkrét a életedben. Ahogy most hallgatom, tágul körülöttem a tér és már nem hiszem, hogy csak álom egy édes-bús, halvány vörös, kissé borzongató, mégis langyos este valahol, ahol végtelenné tágul a látószög. És nem is keresek nevet ennek a látomásnak: nem itthon és nem Tahiti, egyszerűen csak valahol a világon, de ez a zene elhiteti velem, hogy nem lehetetlen odajutni. Egyetemes, mert minden egyes Földön élő emberrel egyenlő esélyeket hitet el velem .

Hm…miért divatbemutató? Mert ma este (júl. 11) a Fekete Sas Palota átjáróiban egyetemisták kollekcióit mutatják be, és azért vagyok érdekelt ebben, mert érdekelt vagyok. A ,,ültetvény” ugyanis támogatásáról bitosította az egyetemet a szervezést illetően, a támogatás pedig én lettem. Érdekes, én azon csodálkozom, a külföldiek hogy nem jönnek rá azonnal, hogy mi egy félcivilizált társadalom vagyunk, és azt sem értem, miért nem oltják be magukat, amikor hozzánk jönnek, mint teszik afrikai vagy a távol keleti utazás alkalmával. A betyár úristenit, mintha mi még mindig ősemberek lennénk. Magyarázom, hogy miért vagyok felháborodva: a bemutatónak lesznek hivatalos vendégei, polgármester, miegymás. Annak érdekében, hogy biztosan legyen hova leülniük, szerettük volna lefoglalni az érintett teraszokat, a meglepetés azonban akkor ért, amikor egyes tulajok határozottan elutasították a együttműködést, annak ellenére, hogy a teraszok a megszokott rend szerint működtek volna, rendes fogyasztással és fizetéssel. És ez itt történik, Váradon. No…de nem érvényes mindenkire. Várom az estét.

Miért Adevarul? Ez rövid bejegyzés lesz, mert szorít az idő és mert éppen annyit tudok, amennyit le fogok írni. Újságíró kolleganőm telefonált és néhány szóban érdeklődött, nem-e akarnék az Adevarulnak írni. No comment, jövő héten tovább beszélünk a témáról.

S végezetül ésatöbbi. (ez még kurtább lesz) Felkértek a TVS-től, hogy menjek a magyar szerkesztőséghez dolgozni. VÉGRE!!!!!!! A sok felkiálltójel nem feltétlenül a TVS-nek szól, hanem a tévének, a kameráknak, a felvételeknek, a filmezéseknek, a vágásnak… a tévézésnek.

Elfogadtam.