Péntek van, de én ,,nem tehetek róla”

Mondjuk nem is akarok, isten áldja Amerikát és a pénteket! A ,,nem tehetek róla” különben is, mint az ismét látszik, idézet volt, de annyiszor hallottam a elmúlt 5 hónapban, hogy most egy jót írok róla. Mert mit is sugall a ,,nem tehetek róla” és ennek változatai: nem tudom, nekem nem mondták, nem én kell megcsináljam, nem az én dolgom stb.? Persze, elsősorban tehetetlenséget egy helyzettel szemben. De ha valóban minden egyes alkalommal tehetetlenek lennénk a megoldásra váró problémákkal szemben, valszeg tényleg nem oldódna meg semmi, és lehet, hogy most is pattintanánk a követ. A különbséget a tehetetlenség és a helyzet megoldása között a felelősség vállalása jelenti. Ha egy ismeretlen eredetű fax ( bocs, még mindig az irodában dolgozom…ez a legplasztikusabb példám) nem talál gazdára, akkor ne rángatózzanak már a vállak felfele a nemtudomság és a nemérdekeltség jeleként, mert ettől a helyzet nem oldódik meg, nekem pedig feláll a hátamon a szőr és alulról kaparom a íróasztalomat kínomban. Mert egy faxot hárítani jelentéktelen defekt ahhoz képest, amikor ugyanezzel a hévvel hárítanak kimondott, de megbánt szavakat, elkövetett, de letagadott tetteket és mindezek fölött a felelősség hárításának non plus ultrája: a kicsinyes életért, a sikertelenségért, a kevés pénzért és a sok gondért mindig felelős valaki. Bárki. Mindenki. Csak éppen a tükörkép nem. De honnan is indultam? Ja, péntek van! Élvezzétek a hétvégét!